Sírfeliratok

Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet, de a kegyetlen halál mindent összetépett. Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél, nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél. Egy reményünk van, mi éltet és vezet, hogy egyszer majd találkozunk veled.

Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal, És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal. Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata: Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka. 

Nagyon akartam élni még, Érezni szívetek melegét. Nem adta a sors nekem, Elvámolta az életem. Búcsú nélkül kellett elmennem, Őrizzetek szívetekben.  

Megpihent a kéz, mely értünk dolgozott, megpihent a szív, mely értünk dobogott, könnyes az út, mely hozzád vezet, örökké őrizzük emlékedet.

Megpihen a dolgos jó apai szív.
Áldás, és hála övezi e sírt,
Szerető férj voltál drága édesapa,
Bánatos családodnak most az őrangyala 

Elcsitult a szív, mely értünk dobogott,
Pihen a kéz, mely értünk dolgozott.
Számunkra te sosem leszel halott,
Örökké élni fogsz, mint a csillagok. 

Köszönni, búcsúzni nem volt alkalom. Az idő nem gyógyítja sebeinket, mert te igazán szerettél bennünket. Egy célod volt: a családért élni. Ezt csak a halál tudta széttépni.

Az ő szíve pihen, a miénk pedig vérzik, a fájdalmat csak az élők érzik. Nem az a fájdalom, melytől könnyes lesz a szem, hanem amelyet szívünkben hordunk egy életen át, csendesen. Hisz kinek a gyermekét fedi a sírhalom, csak az tudja milyen az igazi fájdalom 

Megpihenni tértem, éltem alkonyán

Örök nyugalmat adj nekem jó atyám.

Nem az hal meg, kit eltemetnek, az hal meg, kit már nem emlegetnek.  

Ha rám gondoltok, köztetek leszek,
de fáj, ha látom könnyetek.
Ha rám gondoltok, mosolyogjatok,
mert én már Istennél vagyok. 

Hulló könnyekkel állok sírod felett,
a koporsó bezárta legdrágább kincsemet.
Megállt egy szív, mely élni vágyott.
Csak az idő múlik, feledni nem lehet.
Nehéz az életet élni nélküled.
Felejteni téged soha nem lehet.
Ha a bús napjaim le fognak telni,
Odavágyom hozzád megpihenni. 

Csillag volt mert,szívből szeretett, mi úgy szerettük , ahogy csak lehetett. Elment tőlünk mint a lenyugvó nap, de szívünkben él, és örökre ott marad.

Elmentél, s veled együtt eltünt a remény. De lelkünk egy darabja utadon elkisér.